Viki mellplasztika blogja

A műtét napján korán ébredtem, hisz 8 órakor már a kórházban kellett lennem. Este összepakoltam, és ügyeltem arra, hogy éjfél után már ne egyek, s ne igyak semmit. A kórházban a Doktor úr már várt, a nővérek nagyon kedvesek voltak. Kitöltöttem pár adatlapot, és kaptam egy pontos leírást a műtét velejáróiról. A nővér bekísért a szobámba., ami egy barátságos kórterem volt, légkondicionálóval, tv-vel, külön fürdőszobával. A nővérke mondta, hogy nyugodtan átöltözhetek és, hogy mossam meg a melleimet Betadinos oldattal. Amint végeztem már jött is a Doktor úr, még egyszer átbeszéltük a műtét részleteit, mirigy alá helyezett, 270 vagy 290 cc, sima felületű implantátumban állapodtunk meg, s berajzolta a vágás helyét.
Miután lefeküdtem az ágyamba, kaptam egy nyugtató injekciót. Ezt követően pár perc múlva már álomba is szenderültem. Visszagondolva ez azért volt nagyon szerencsés az én esetemben, mert nem szerettem volna átélni a műtő hangulatát, s az oda vezető utat. A műtétet követően az ébredésem olyan volt mintha délutáni alvásból ébredtem volna. Halvány emlékképeim vannak arról, hogy a Doktor úr, édesanyám és a nővérek körülöttem állnak. Hirtelen csupán annyit tudtam kérdezni, hogy mikor lesz a műtét! Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy már túl is vagyok rajta. Csak akkor hittem el, mikor melleimre tekintettem. Nem fájt semmim, kábult voltam, de jó volt a közérzetem, még hányingerem sem volt. Infuzión kaptam fájdalomcsillapítót, illetve jobb és bal oldali mellemnél 2 cső vezette el a felesleges váladékot. A műtét napja teljes egészében pihenéssel telt, nem voltak különösebb fájdalmaim. A mozgás kicsit nehezemre esett, de a nővérek mindenben segítettek. Este már ehettem is, főként levest kívántam. Éjszaka párszor felébredtem, de ez igazából talán már a sok fekvéstől volt.